Alapanyagok

zeller

A hagyományos zellernek viszonylag hosszú szára van, értéke mégis inkább gyökérgumójában keresendő, míg a halványított változatának egyrészt világosabb színe és enyhébb íze van, hosszabb is, és nem olyan erősek a rostjai, könnyebb darabolni és megrágni is.
A zellergumó szép nagyra meg tud nőni őszre, így sokszor darabolva kapható a piacon. Én egy kicsit mindig elborzadok a rozsdás és koszos kés láttán, amivel darabolják, de még nem hallottam se komolyabb sérülésről, se mérgezésről. A zellergumó hajlamos a rothadásra, illetve lehetnek benne szivacsos részek is, utóbbiakkal semmi különös probléma nincs, csak nem olyan gusztusos. A gumót alaposan meg kell vizsgálni, kicsit megnyomogatni, és ha puha, akkor vagy rothad, vagy szivacsos, tehát ne vegyük meg. Belső felületén rozsdaszínű foltocska lehet, ez általában a levegő miatti barnulás, csak esztétikai hiba, nem betegség.
Nyár elején az előző évi gumók már elfogytak, az újak még nem nőttek meg, ezért pici, csökevényes gumójú zellert lehet csak kapni. Nem kell megijedni tőle, ez természetes, ilyenkor nem is érdemes vacakolni a pici gumóval, a szárát és levelét használhatjuk az ételekhez. Vagy vegyük a halványító zellert, azt megmosva és felaprítva lehet mondjuk sajtkrémes falatkáknak elkészíteni.
A levelek és szár legyenek frissek, ne fonnyadtak, száradtak. A gumónál pedig szokás szerint arra kell figyelni, hogy ne legyen nagyon ráncos, fonnyadt, puha. A darabolás ellenőrzési szempontból kifejezetten előnyös, mert a belsejét is láthatjuk. Persze a szép nagy zellergumókat sem kell megvetni, hiszen rántott zellernek éppen ezek jók.
Tisztítás után citromlevet csöpögtessünk rá a barnulás megelőzésére.