Sous Vide (ejtsd: szu vid, magyarul vákuum alatt) Régi, új konyhatechnikai eljárásról van szó, mely a népi hagyományokat új tudományos felvetésekkel ötvözi. Az alacsony hőfokon főzés, a magas hőfokon pirítás nem új felfedezés, de a technológia jelentősen módosult.
A füstölés célja régebben elsősorban a tartósítás volt, manapság a szín és az íz kialakítása is fontos szempont. Többféle eszközzel és hőmérsékleten füstölhetünk.
Természetesen nem az alkimisták műhelyéből kikerülő mérgekre gondolok, hanem, citrusok, ecetek pácoló hatására. A teljesség igénye nélkül megpróbálom áttekinteni a különböző nemzetek nyersen készült, pácolt ételeit.
A különböző élelmiszerek valamilyen bundában, bő olajban való sütése régóta ismert. A történeti áttekintésbe nem mennék bele, mert szétfeszítené a cikk kereteit. Röviden, valószínűleg Itáliából indult el hódító útjára, Bécs felé, majd terjedt el Európában és hajósok közvetítésével elérte Japánt is.
A grillezés, mint szabadtéri sütésforma, ősidők óta használatos. A forró kőre tett hús, nyársra húzott hal, szalonna, parázsban sült burgonya, kukorica, régóta ismert ételek. Eleink is gyakran használták, részben egyéb lehetőség híján, később táborozáskor. Gondoljunk úttörő korunkra.
Nagyanyáink korában természetes volt, hogy bizonyos élelmiszereket tartósítsanak. A hűtőszekrény elterjedése előtt nem volt más mód, a nem szezonális élelmiszerek, fogyasztási idejének kinyújtására. Bizonyos zöldségeket vermeltek, a húsokat sózták és füstölték, esetleg zsír alatt tárolták. A gyümölcsöket hőkezelték, majd hozzáadott cukorral tették el. Ismert módszer volt a vízelvonás is, gondoljunk az aszalt gyümölcsökre, illetve a szárított húsokra. Hidegen tettek el savanyúságokat, tartósítószerekkel vagy természetes savanyítással pl. káposzta, kerekrépa.