Alapanyagok

kelbimbó

Az őszi hónapokban kerül piacra a kelbimbó, vagy hivatalosabb nevén a bimbóskel.
Elnevezése így is, úgy is találó, hiszen formáját és ízét tekintve olyan, mint egy aprócska kelkáposzta, ámbár amennyivel kisebb, íze annyival lágyabb és rostozata finomabb óriás rokonánál.
A Földközi-tenger mellékéről származó növény a XVIII. sz. közepén vált ismertté Európában. Leginkább Belgiumban honosodott meg, egyes leírások éppen ezért Belgiumot jelölik származási helyéül. Népszerűsége hazánkban is fokozatosan növekszik. A hűtőipar jóvoltából - mivel tisztítása igen időigényes - a közétkeztetésben is jól felhasználható.
A bimbóskel, bár a káposztafélék családjába tartozik, mégis egészen más. Magasra nőtt, félig fás száron teremnek a diónyi káposzták. Leszedni ősszel, az első fagyok után célszerű, mert ha megcsípi a dér, még ízletesebb. Enyhébb teleken egész télen is kinn maradhat. Ez az a főzelékféle, amit a hó alól is szüretelhetünk. Az apróbb rügyek zsengébbek és kisebb a tisztítási veszteségük, a nagyobbaknak a külső leveleit célszerű eltávolítani.
A bimbóskel tápértéke az összes káposztafélék között a legmagasabb. 7 % szénhidrát, 4,5 % fehérje (inkomplett) tartalma mellett, C-vitaminból 100 g a napi szükséglet másfélszeresét tartalmazza. Ennek jelentőségét az is növeli, hogy novemberben, decemberben szedhető, amikor nincs nagyon más friss zöldségfélénk. Karotin, E-vitamin és 1,4 g élelmirost-tartalma - hasonlóan a többi zöldség- és főzelékfélékhez - a daganatos betegségek kockázatának csökkentésében játszik szerepet. A fentieken túl nem elhanyagolható a B1-, B2-, kálium- és vastartalma sem. A bimbóskelt, a felhasználástól függően, szemnagyság szerint célszerű válogatni, hiszen az ételek különböző csoportjaiba önállóan, de más nyersanyagokkal kombinálva rendkívül változatosan készíthetjük el.
Jellemző fűszere a köménymag és a majoránna, amelyek kitűnően ellensúlyozzák a bimbóskel kesernyés, enyhén csípős ízét, de az étel jellegétől függően más fűszerek is jól kiegészítik, pl.: szerecsendió, bors, csombor.
Néhány ötlet a felhasználásához
A bimbóskel a húslevesben jól helyettesíti a kelkáposztát. Főzési ideje rövidebb, 15-20 perc, ezért később, ne a többi zöldséggel együtt tegyük a levesbe. Tálaláskor - akár külön, akár a levesben - a leveszöldségek között nagyon mutatósak a kis zöld golyók.
A frankfurti leves - kelkáposzta híján - ugyancsak készülhet kelbimbóból. Íze lágyabb és egységesebb lesz, ennek érdekében a nagyobb (diónyi) szemeket célszerű kettévágni. A jól ízesített lében, a puhára főtt golyócskák meglepően kellemes ízt nyújtanak, csak arra vigyázzunk, ne főzzük túl.
Adhatjuk erőleves betétjeként is, ilyenkor köménymaggal és majoránnával ízesített forró vízben külön főzzük meg, öblítsük le, hogy a fűszerek ne kerüljenek a levesbe.
Körítésként számos húsételhez adhatjuk. Vitamin- és ásványianyag- tartalmát legjobban gőzben főzéssel őrizhetjük meg. Ezután angolosan, lengyelesen, csőben sütve önálló köretként, de más nyersanyagokkal kombinálva - sárgarépa, gomba, burgonya, rizs stb. - is tálalhatjuk. Változatosságot jelent nemcsak a meleg ételek körében, de hidegtálon is mutatós színfolt.
A különböző húsételek közül része lehet a frankfurti tokánynak, a zöldséges ragunak és más vegyes zöldséggel együtt párolt apró- és szelet húsoknak.
Salátát akár nyersen, akár főzve készíthetünk a bimbóskelből. Ízlésünk, fantáziánk és a rendelkezésre álló nyersanyagok szerint kombinálhatjuk más alapanyagokkal, de önállóan is kellemes ízű salátát varázsolhatunk belőle. Nyersen fogyasztva jelentős C-vitamin-tartalmát hasznosíthatjuk. Természetesen ilyenkor a friss és ne a fagyasztott bimbóskelt használjuk fel.