Alapanyagok

faeper

A faeper Nyugat-Ázsiában őshonos növény, melyet már az ókori görögök is ismertek. Nyugat-Európában a selyemhernyó tenyésztéssel került át. Napjainkban már nem túl gyakori fafajta. Vadon termő gyümölcsének nemesítésére nem fordítottak túl nagy gondot, annak ellenére, hogy a századforduló idején nagy becsülete volt. Akkoriban szinte minden új út mellé eperfákat telepítettek.
A faeper a vándorlók eledele, az országutakat szegélyező eperfasorok sok szegény ember számára tették elviselhetővé az életet. Sajnos mára zömében kiirtották ezeket a fákat.
A faeper levele a selyemhernyók fő tápláléka.
Meglehetősen magas fán teremnek a leginkább szederhez hasonlítható, savanykás-édes, fekete vagy fakó bordó színű gyümölcsök. Igazán kedves növényről van szó, hiszen az érett szemek érintetlenül a földre hullanak, így könnyítve meg dolgunkat a szüreteléssel.
Festékanyaguk, bármit véglegesen megfog, amivel csak érintkezésbe kerül.
Két változatát különböztetjük meg. Egyik a fehér faeper, melynek termése fakó bordó, hosszúkás. Másik fajta a fekete faeper, mely inkább szederre emlékeztet és sokak szerint ízletesebb sápadt rokonánál.
Leginkább erdőkben találkozhatunk ezzel a gyümölccsel. A bogyók legyenek hibátlanok, színük fajtájuktól függően fekete, vagy halvány bordó. A szemek érettségéről is könnyen meggyőződhetünk, ha megkóstolunk egy-kettőt közülük.
Szedés után nagyon gyorsan elkezd penészedni, így amilyen gyorsan csak lehet használjuk fel őket. Hűtőszekrényben is csak néhány napig tartható el.
Alaposan mossuk meg a szemeket, majd távolítsuk el az esetlegesen meg rajta levő szárakat.
Az érett faeper finom nyersen magában, süteményekhez, fagylaltokhoz, szörbetekhez. A túlérett szemekből pompás lekvár, illetve mártást készíthetünk.
A vitaminok közül C-vitamint tartalmaz kimagasló mennyiségben, ezen kívül található benne némi K-vitamin is. Ásványi agyagok közül kalcium-, foszfor-, kálium-tartalma említésre méltó.