Alapanyagok
Betűrendes keresés
Kattintson az egyik betűre
okra
Etiópiai, dél-amerikai, kelet-indiai honosságú. Régi növény, mert az utalások szerint Egyiptomban már i. e. 2000-ben kultiválták. A balkáni országokban (főként Bulgáriában) is nagyobb mértékben termesztik. Megtalálható a volt Szovjetunióban, Amerikában és Nyugat-Európában is.
Neve arabul, valamint arabból átvéve a legtöbb szláv nyelven: bámia. Németül: Rosen pappel, Estrater Eibisch, franciául: gombo, gombaud. Indiában bhendi, bhindi néven ismerik. Angol nyelvterületen még a lady's finger (hölgyujj) elnevezés is használatos.
Sajátos levesek készítésére, tojásrántotta, pörkölt ízesítésére kitűnő, de párolhatjuk, süthetjük is. Tartósítva szárazon is felhasználható (kifejlett, zsenge termése zsinegre felfűzve szárítható és eltartható). Mártás, saláta is készíthető belőle. Egészséges és nagyon tápláló étel, általában paradicsommal, rizzsel használják. Kímélő, diétás ételnek, húspótlónak alkalmas. Magjából 10%-nyi rozs és csicseri borsó hozzáadásával egészségre nem káros kávépótlót készíthetünk. A magját sósborszesz ízesítésére is felhasználhatjuk. Zsenge, 3-6 napos toktermését fogyasztják, amely fehérjében, karotinban (az A-vitamin elő-vitaminja), valamint B1, B2-, és C-vitaminban gazdag, továbbá viszonylag sok kalcium és vas található benne. Párolva vagy kisütve húspótló ételeket és levest készítenek belőle. Egyes helyeken erősen növő fajtáinak levelét spenótpótlóként hasznosítják. Idényen kívüli fogyasztása a konzerválással, a mélyhűtéssel és a szárítással oldható meg. Normál körülmények között gyorsan romlik, 1-2 napnál tovább nem tartható el. Az Egyesült Államokban nagy mennyiséget konzerválnak és mélyhűtenek belőle. Egyiptomban, Szíriában zsinórra felfűzve a napon megszárítják (eközben a termés kb. egyötödére zsugorodik), és így tárolják télre.
Készíthető belőle leves, amelyet magas pektintartalma miatt nem kell berántani. Erre a célra felszeletelve, ízlés szerint ízesítve vízben felfőzik. Okrából készül az amerikai kontinensen oly népszerű gombo soup (okraleves) és a Bulgáriában fogyasztott bámialeves.
Különböző húsokkal főzik össze Délkelet-Európában és a Közel-Keleten. Ilyen étel a bolgár givecs, és a Szíriában készített birka-, illetve marhahúsos okrapörkölt. Húspótlóként kisüthető vajban, olajban és készíthető belőle „lecsó" is.
Ez utóbbi úgy készül, hogy előbb megsózva, vajban kell párolni a megtisztított okrát, majd paradicsomlével felöntve felfőzni. Ízesíteni citromlével, cukorral, borssal, tárkonnyal lehet.
Termése kalóriaszegény, viszont magas a fehérje- és pektintartalma. Ezen kívül sok kálium, magnézium és kalcium van az okrában, de B1-, B2-, B3- és C-vitamin-tartalma közepes.
Érdekességként említhető, hogy érett magját - amely 25% olajat tartalmaz - egyes országokban (pl. Görögország, Ciprus) olajat sajtolnak ki, másutt (pl. Bulgáriában) kávépótlóként hasznosítják.