Alapanyagok

szalicil

A szalicilsav (INN: salicylic acid) (a fűzfa Salix latin nevéből, melynek kérgében található) egy béta-hidroxisav (C6H4(OH)CO2H), melyben az -OH csoport és a karboxilcsoport szomszédos helyzetű. Színtelen kristályos anyag. A szintetikus kémiában gyakori reagens, a természetben növényi hormon. A salicin anyagcseréje során keletkezik. Legismertebb rokonvegyülete az acetilszalicilsav, mely (többek között) az Aspirin nevű gyógyszer hatóanyaga. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum salicylicum néven hivatalos.
Mivel a szalicil megakadályozza a rothadást, erjedést, penészedést, kiválóan használhatjuk a zöldségek, gyümölcsök, dzsemek, lekvárok, illetve a tej és vaj konzerválására. Ha a friss húst dörzsöljük be vele, nyersen hosszabb időre eltehetjük, anélkül, hogy megromlana. Felhasználás előtt azonban alaposan meg kell mosni, mert a tartósítószer rossz hatással lehet a gyomorra.
Befőzéskor a szalicilt az üvegbe töltés előtt közvetlenül adagoljuk, vagy az üvegbe töltés után az eltett gyümölcs, vagy savanyúság tetejére szórjuk. A szalicilt főzni nem szabad! Szalicil használatával egyidejűleg más tartósítószert ne alkalmazzunk!
A szalicilt feloldva is ráönthetjük a befőttre, savanyúságra, ha előtte alkoholban, rumban feloldjuk. Jó eredményt érhetünk el úgy is, hogy az üvegek lekötésére használt celofánpapírt alkoholban feloldott szalicilban megmártjuk, és így feszítjük az üvegre.
Ha szalicillal tartósítottunk, az eltett gyümölcs vagy savanyúság felbontásakor mindig távolítsuk el a szalicilos részt, mivel előfordulhat, hogy allergiás tüneteket, kiütést, köhögést, hasmenést stb. okoz.
Forró vízben kell feloldani, majd az eltennivalóba bekeverni. A zöldségek esetében az ecethez adjuk hozzá.