Alapanyagok

kínaikel

A téli hónapok friss zöldségféléje a kínai kel, amely inkább a salátához hasonlít - leveleinek lágyságával és üde ízével -, mint a kelkáposztához. Hosszúkás zöld leveleinek fejlett vastag főere szinte sohasem kesernyés és külön is felhasználható, hasonló módon a spárgához.
Kelet-Ázsiából - Amerikán keresztül - jutott el Európába. A hűvösebb éghajlatú országokban a jelentősebb zöldségek közé tartozik. Nálunk kevésbé ismerik, csak az utóbbi évekbe jelent meg a piacon, de aki megkóstolta, legtöbbször rendszeres vásárlója is lett.
Őszi termésű növény, október közepén, november elején szedhető. Táplálkozás-élettani jelentőségét éppen az növeli, hogy télen is fogyasztható. Elsősorban jelentős C-vitamin, (30 mg/100 g) karotin, kálium és növényirost-tartalom jellemzi.
A kínai kel alsó külső leveleit - amelyek nem fogyaszthatók - már szedéskor eltávolítják. Így felhasználáskor legfeljebb a levelek végét célszerű levágni, ahol rostosabb a főér. Ezzel elérjük azt is, hogy a külső levelek szétesve alaposabban megmoshatók és gondosan eltávolítható a közéjük került szennyeződés.
Elsősorban nyers salátákat készíthetünk belőle, önmagában vagy más nyersanyagokkal keverve. C-vitamin- tartalmát így hasznosíthatjuk legjobban. Köretként párolva, sütve fogyasztható, de jóízű levest is főzhetünk kínai kelből.
Hagyományos főzeléknek is elkészíthetjük. Tojással, hússal kombinálva egytálételként is kerülhet az asztalra. Színe és változatos formája miatt jól hasznosítható hidegtálak díszítésére, üde színt és friss ízt jelent a téli hónapokban. Része lehet zöldségleveseknek, belefőzhetjük hús- és csontlevesbe.
Alacsony energiatartalma, viszonylag magas telítő értéke, különösen fogyókúrás, sószegény és vegetáriánus étrendben kedvező.
A csecsemők főzeléke között is elsőként szerepel, mivel könnyen emészthető, ebben az esetben elsősorban a levelek zöld részét, apróra vágott burgonyával sűrítve adjuk.
Eltarthatósága rövid, sajnos fagyasztani nem lehet és más tartósítási mód sem jellemző rá.