Alapanyagok

kesudió

Kesu
A kesu, kesudió, akazsu legfeljebb 15 m magas, alacsonyan elágazó, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak. A levéllemez fordított széles-tojásdad, lekerekített vagy ékvállú, 10-20 x 7-12 cm nagyságú, durva-bőrnemű, kopasz, ép szélű; a levélnyél 1-1,2 cm. A virágok (porzósak és hímnősek) hajtásvégi terebélyes, soktagú, ernyőszerű virágzatban fejlődnek. Az 5 szirom halványsárga, rózsaszínű csíkokkal tarkított, szálas, 7-9 mm hosszú; a 10 porzóból egy mindig termékeny, és 3-szor hosszabb a többinél, amelyek gyakran sterilek.
A kesudió 1 magvú, bab vagy vese alakú, görbült, dióhoz hasonló 1,5-2 cm hosszú csonthéjas termés. Héja fás, szürkésbarna, sima, a mezokarpium csípős, maró hatású, mérgező olajat (kardolt) tartalmaz, amely erős bőrirritációt okoz. Hevítés után a már ehető, gazdag zsiradéktartalmú, sárgásbarna mag dióbélszerű, viszonylag lágy állagú és édeskés ízű. "Kesualmának" a kocsányból alakult, éréskor erősen megduzzadt, 5-10 cm nagyságú, körte alakú, lágy húsú, lédús, zamatos, édeskésen savanyú, gyümölcsillatú, sárga vagy vörös héjú áltermést nevezzük, ennek csúcsán ül a sokkal kisebb "dió". A kesudiót olajban úsztatva vagy iparilag forró levegővel pörkölik, utána a csonthéjat (belső termésfalat) eltávolítják. A jóízű, tápláló, nyersen mérgező mag mintegy 45% olajat és 20% fehérjét tartalmaz. Sózva vagy cukrozva fogyasztják, és süteményekbe, édességekbe is bedolgozzák; a kelet-ázsiai konyhában a pörkölt magok zöldségként vagy fűszerként is szerepet kapnak. A magokból jó étolajat préselnek . A C-vitaminban gazdag, finom kesualmát nyersen gyümölcsként, puhítva zöldségként fogyasztják, lekvár, zselé és szirup is készül belőle. Édeskésen savanyú levéből frissítő italokat, bizonyos vidékeken bort (kajubort) és ecetet is készítenek. Az áltermés héjának olaját a népi gyógyászat szemölcs és tyúkszem ellen alkalmazza, továbbá a termeszhangyák támadása ellen favédő szerként szolgál. Értékes ipari olaj is, amelyből többek között festéket, lakkot, gumírozóanyagot, fékbetéteket és ragasztóanyagokat állítanak elő. A kesualma leve hűlések ellen, továbbá hashajtó szerként is hatásos. A fa fiatal leveleit és hajtásait zöldségként készítik el. A sérült fatörzsek sárgás, gumiszerű, antiszeptikus anyagot (akazsugumit) választanak ki, amely könyvkötőenyvként szolgál.
A szemiarid területeken Közép-Amerikától Északkelet-Brazíliáig honos, de a trópusokon világszerte termesztik. Fő kesutermesztők: India, Brazília, Nigéria, Mozambik, Indonézia és Tanzánia.
Termesztése és betakarítása:
A kesut trópusi klímában mintegy 1000 m magasságig ültetik, a szárazságnak legellenállóbb, igénytelen fák legjobban azokon a forró vidékeken tenyésznek, ahol évente több hónapos száraz évszak adódik. A növényt magról vagy ivartalanul szaporítják, és kertekbe vagy ültetvényekbe telepítik. A kesualmákat a kesudiókkal együtt érett állapotban szedik. Ha csupán a diót "szüretelik", akkor lehullásuk után összegyűjtik. A növények 3-5 éves korban fordulnak termőre, a kifejlett fák 5-50 kg "diót" produkálnak. A kesualma csak néhány napig tárolható.