Alapanyagok

paszternák

Mindenes gyökérzöldség, mert egymagában képes helyettesíteni a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret és a zellert. Termelésének jelentősége abban van, hogy ott is megterem, ahol a többi gyökérzöldség - a talaj alkalmatlan volta miatt - nem él meg.
A pasztinák biológiailag értékesebb a petrezselyemnél, mert több benne a szárazanyag, és intenzívebb az íze is. Karógyökere hosszú vagy kerek, talajtípusonként is eléggé változékony. Csak akkor ágazik el, ha a talaj nincs elég mélyen felásva, megporhanyítva. Kétéves növény. Az első évben kifejlődő gyökerének felülete sárgás-barnás sötétebb gyűrődésekkel, belül viszont szép, fehér húsos. A második évben hoz virágszárat, és ezen jelenik meg az ernyős virágzata, rajta sárga virágokkal. Magja lapos, világosbarna színű.
Termesztése nem új keletű, hiszen már a középkorban is ismerték, de csak a számára kedvező klímájú, csapadékosabb, hűvösebb nyugat-európai országokban kedvelték meg, és terjedt el. Piaci értékesítésre nálunk is csak az ország nyugati, csapadékosabb táján termelik. Az utóbbi években a kiskertek művelői is felfigyeltek értékére. Sokan megbizonyosodtak arról, hogy a pasztinák (egyesek szerint: paszternák) olyan, sivárabb körülmények között - kötött, agyagos talajon - is kiadós gyökeret fejleszt, ahol a petrezselyem csak senyved.
A pasztináknak csak a gyökere fogyasztható, a levele - bár hasonlít a zellerére - emberi táplálkozásra alkalmatlan, de még takarmánynak se való. Érzékenyebb bőrűek a szedésnél használjanak kesztyűt, mert a levele esetleg bőrgyulladást okozhat.
Íze sajátos, aromás, fűszeres, az ételeket kissé édeskéssé teszi, ezért mértékkel használjuk. A húslevesnek, bablevesnek viszont kitűnő, sajátos ízt ad.
Szép, fehér aszalványt lehet belőle készíteni - szemben a petrezselyemmel, amelynek az aszalványa szürke lesz. A pasztinák fontos adalék anyaga a zakuszka nevű konzervnek, amely Oroszországban kedvelt előétel.