Alapanyagok

paprika

A paprika korántsem ősi magyar növény. Őshazája Mexikóban van. Innen jutott el Amerika melegebb klímájú országaiba, majd - az Újvilág felfedezése után - Európába és Ázsiába is. Spanyolországban már 1493-ban feljegyezték, hogy Kolumbusz olyan borsot hozott magával, amely csípősebb a kaukázusinál. Fogyasztása először Portugáliában terjedt el, majd polgárjogot nyert az öreg kontinens más országaiban is.
A világ sok országában termelnek paprikát. A legfőbb termelők Olaszország, az USA, Spanyolország, Bulgária, Románia, és ezek között előkelő helyet foglal el hazánk is. A zöldségtermő terület legnagyobb hányadán és a legtöbb típust nálunk termelik, és a paprika hasznosításának nálunk a legnagyobb a változatossága. A sárga, zöld és piros húsú, édes vagy csípős étkezési paprika, a piros porrá őrölt fűszerpaprika a magyar konyha mindennapos kelléke.
A paprikának nagy értéke jelentős C-vitamin-tartalmában van. ("Magyarságát" is nem kis mértékben annak köszönheti, hogy Szent-Györgyi Albert a szegedi paprikából előállított C-vitaminnal érdemelte ki a Nobel-díjat.) A szabadföldön termesztett paprika C-vitamin-tartalma elérheti a 300 mg/ 100 g értéket, ami annyit jelent, hogy egy felnőtt ember napi 50 mg-os C-vitamin szükségletét 6 dkg nyers paprikával lehet fedezni.
Minthogy a paprikában levő C-vitamin a savanyítás során se semmisül meg, a legolcsóbb téli vitaminforrások közé tartozik a savanyított paprika.
Jellegzetes, magyaros ételek (lecsó, töltött paprika, paprikás csirke) se léteznének e növény nélkül.
A családi konyhában a kora tavaszi, primőr zöldpaprikának, a tavaszi és a nyári sárga húsú csemegepaprikának, a piros őszi paradicsompaprikának, az ételek ízesítésére használt paprikaőrleménynek van nagy jelentősége.