Alapanyagok

fejes saláta

Nálunk többnyire tavaszi termény a fejes saláta, aminek addig van keletje, amíg feltűnik az asztalon az uborkasaláta. Nagy kár, mert az étrendileg igen értékes fejes salátának egész évben az asztalon volna a helye - salátaként és ételdíszítőként egyaránt.
Táplálkozási szokásaink az utóbbi években örvendetesen korszerűsödtek: a nagyon zsíros, sok szénhidrátot tartalmazó, fűszeres ételeket kezdik felváltani az emészthető fehérjében gazdag, kalóriaszegény fogások. A saláta azonban sehogy se akarja elnyerni a méltó helyét. Még mindig csak a húsételek kísérője, azaz nem más, mint savanyúság, ételízesítő, holott - éppen nagyszerű termelési adottságaink miatt - étvágykeltő, vitamindús előételnek kellene lennie. A fejes saláta őse a keszegsaláta, ami nálunk elég gyakori gyomnövény. A soklevelű fejes salátát Európában a görögök terjesztették el, de ők is már az egyiptomiaktól vették át. Nálunk a 17. század óta ismerik és fogyasztják.
Sok karotint és B-vitamint tartalmaz. Igen jelentékeny a C-vitamin-tartalma, ezért különösen ajánlatos a fogyasztása kora tavasszal, amikor a szervezet vitaminkészletei kiapadóban vannak. Nem árt tudni, hogy az üvegházban vagy a fóliasátorban termelt fejes saláta vitamintartalma alatta marad a szabadföldiének.
Fogyasztása nálunk nagyon idényszerű: márciustól júniusig tart, májusban tetőzik. Ha ősszel megjelenik a piacon, akkor újra szívesen vásárolják.
A fejes salátát többnyire nyersen fogyasztjuk, de leves és főzelék is készülhet belőle.