Alapanyagok

kókusz

A kókuszpálma feltehetően Polinéziából származik, de ma már a trópusi partvidékeken mindenütt elterjedt. A kókuszdió tulajdonképpen ennek a pálmának a magja. Ezt a magot egy vastag rostos burok veszi körül, amely az éréssel sárgára színeződik. Ezt a burkot eltávolítják, így e nélkül kerül Magyarországra a kókuszdió. A benne lévő folyadék nem az igazi ízletes kókusztej, mivel azt az éretlen, zöld kókuszban találhatjuk meg.

Szezon: Egész évben.

Tárolás: Hűvös helyen 1-2 hónapig.

Felhasználás:
A kókusz frissességének egyik jele, hogy megrázva érezhetjük belső folyadéktartalmát. A kókuszdió egyik végén 3 csíranyílás található. Vásárláskor ezeket ellenőrizzük, hogy ne legyenek lyukasak és penészesek. Ezeken a pontokon könnyen kifúrható, vagy nagyobb szöggel átlyukasztható a héj. Az így kapott lyukakon kifolyatjuk a kókusz levét. Ezután a kókuszt konyharuhába tekerjük, és kemény alátétre helyezve kalapáccsal feltörjük. A töredékekből kés segítségével kipattintgatjuk a fehér bélszövetet (copra). Ezen a bélszöveten barna hártya található, amit nem szükséges eltávolítani. A friss kókuszbél tökéletes rágcsálnivaló tanuláshoz, TV nézéshez. Amennyiben csak később fogyasztjuk el a kókusz belső állományát, érdemes vízben, hűtött körülmények között tárolni (max. 1-2 nap), így elkerüljük a kiszáradását.