Egy tavaszi dupla

Egy bocsánatkéréssel kell kezdenem. Előzőleg azt írtam, Budán nem találni (könnyen; elég) kocsmát. Mint kiderült, csak az én mozgásterem túl szűk a folyó nyugati partján. Ám amint kalandozik az ember egy kicsit, egyből szaporodnak a lehetőségek. Álljon hát itt, rendhagyó módon, két budai kiskocsma rövid bemutatása – így talán sikerül jóvátennem a tévedésemet.

A körút Rózsája

„Budán lakni világnézet” – ahogyan azt Márai Sándortól megtanultuk. Ám sajnos az ember azt már a saját keserű tapasztalataiból tanulja meg, hogy kocsma nem jár hozzá. Illetve jár, csak el van dugva. Aki pedig nem ismeri a pincék, nyugodt kis talponállók pontos helyét, az könnyen szomjas maradhat.

A gödi kincs

A minap Gödön jártunk, ne firtassuk miért, elég annyi, hogy muszáj volt valamivel megörvendeztetni magunkat. Először egy fagyival szerettük volna feldobni a hangulatunkat, de hiába a gödi fagyi jó híre, eszméletlenül hideg volt, így mást kellett keresnünk, és véletlenül belebotlottunk egy igazi földi Paradicsomba…

Baseball ütő a pult alatt

Egy recesszió-biztos kocsma a Széna térhez közel. A Móri Borozó több mint három évtizede üzemelő tágas pincéjébe örömmel tértünk be és a jó érzés még távozáskor is megmaradt, pedig történtek furcsa dolgok.

Árti (A Csendes)

Az ELTE-hez közel nyílt nemrégen egy hely, jókat lehet hallani felőle, az árak átlagosak, a pincérlányok kedvesek, a Csendes azonban nálunk nem aratott zajos sikert.

Önökért iszunk

Nem vicc, tényleg! Belekezdünk ebbe a komoly egészségügyi kockázatokat rejtő vállalkozásba, de csak Önökért. Elmegyünk olyan helyekre, ahol már jártak, ahová mindig szeretettek volna elmenni, olyan kocsmákat is felkeresünk, amiről még semmit nem hallottak, elmegyünk oda, ahová érdemes és oda is ahová nem.