Baseball ütő a pult alatt

Azt mondja a hely internetes honlapja –kissé meglepő, hogy az is van neki-, hogy: „A borozó, ahol a világ csak körülötte halad.” Túl azon, hogy ennek így semmi értelme nincs, sejteni véljük, hogy mire próbál utalni eme költői szlogen, tudniillik, a Móri egy olyan ivó, ahová belépve úgy érezhetjük, hogy néhány évtizedet visszaléptünk az időben. A zöld lambériás pincében súlyos faasztalok várják a műkedvelőket, sajnos, a hosszú távú ücsörgés derékbántalmakat vonhat maga után, lévén, hogy a padoknak nincs háttámlája Ráadásul, az asztalszomszédoknak a Móriban is kötelező jó viszonyt ápolniuk az italozás során, mert aki nagyon fickándozik, könnyedén lelökheti a neki háttal ülő fogyasztóvendéget. Teszem hozzá, hogy az egybegyűltek helyes magatartását a zord csapos (és egyben az egység tulaja) szigorúan felügyeli. Amikor szombat koradélután ellátogattunk a Móriba egy teremtett lélek sem volt helyen, foglalt asztal már kettő is, de jó 3 óra alatt a foglalók nem mutatkoztak. Jegyzem meg, hogy a rabiátus természetű úriember azokat az asztalokat stoppolta, amelyek szemben voltak a pulttal, eszerint nem csak karakán, de egyben szégyenlős természettel áldotta meg őt a jóságos teremtő. Nos, visszatérve a koradélutáni megérkezésünkre: láttuk, a helyen senki, boldogan vetettük le magunkat egy asztalhoz, hanyagul és, mint később kiderült elővigyázatlanul a mögöttünk lévő padra dobtuk kabátjainkat, ezzel sikerült is azonnal kivívnunk a csapos rosszallását. Rögvest kiugrott a pult mögül és rendre utasított; ugyanis ezen a helyen nem úgy van, hogy a vendég önfeledten szórakozik, itt kérem, rendnek kell lennie! A kabát helye a fogas, és aki ezt nem bírja felfogni, az mehet, ahová akar. A meglepő kirohanást nem tudtuk mire vélni, védekezni próbáltunk, de a söntésmester heves rendre utasítása meghunyászkodásra késztetett mindannyiunkat. Így aztán, félve sunnyogtunk a bádog pulthoz, és megalázkodva rebegtük el szerény rendelésünket a bősz csaposnak. Érdekes módon emberünk a pult mögött megenyhült a két kisfröccsre és két nagyfröccsre vonatkozó kérésünk hallatán.
Egyébként, ha már szóba került, számunkra borzasztóan megindító a bádogpult, a szintén bádog decis merőkanállal, ettől valahogy olyan nosztalgia fog el, úgyhogy még azt könnyen megbocsáthatjuk, hogy a bor épp csak fröccsnek jó. Viszont kapni még rövid italokat nagy választékban, és az átlagnál némileg alacsonyabb áron (400-500 körül a felesek, de van 350-ért is) bár, rögtön hozzá is teszem, hogy az itt fogyasztott Unicumnak egészen borzasztó mellékíze volt, de oda se neki. A pult mellett egy kevés jóval kecsegtető rajzon koktélokat ajánlanak figyelmünkbe, erre a minden bizonnyal feledhetetlen élményre nem éreztük magunkat igazán felkészültnek. Kapható még sör üvegben és csapolva is, de ki az a félkegyelmű, aki egy borozóban egy pofa sört rendel? Nos, mondjunk pont láttunk néhányat este, amikor némi meglepetésünkre a gimnazista populáció lepte el a helyet. A nebulók mindig is vonzódtak az alacsonyabb árfekvésű helyekhez, így biztosra vettük, hogy zsíros hajú, bőrszerkós, metálos fiatalok fognak még Metallicát bőgetni a zenegépből, de azért az minket is meglepett, hogy a hip-hop-kultúra fiatal magyar hajtásai térdig felhúzott nadrágban és az elmaradhatatlan baseball-sapkában szintén a Móriban melegítenek. De, érkeztek nagyon sikkes lányok is, Bershka-szatyrot lóbálva, ami különösen idegen volt a hely hangulatától, de mit tegyünk már a lepattant borozókba is belopózik a multikulti. Az esti vegyes és inkább fiatalos összképet a délutáni belterjesség ellensúlyozza. A társaság átlagéletkora ekkor úgy 50 és 70 közé tehető, a szinte csak alkoholgőzben konzerválódott férfiak, akik valósággal körbezsongják a bajuszos, mord főnököt. Nekik saját nyelvük alakult már ki, artikulálatlan beszélgetésükből hol a parlamentről mondanak néhány kevéssé hízelgőt, hol pedig a rejtélyes Icuka kebleiről emlékeznek meg. Mesélik, hogy jár ide egy idősebb úr a kutyájával, állítólag az ebéd utáni sétálásnál útba ejtik a borozót és a kutya a pénzzel a szájában mindig előre jön rendelni a gazdájának, aki leérve a pincébe szó nélkül felhajtja az italát és ugyancsak szó nélkül távoznak. Ez a picit negédes, romantikus kocsmasztori jól jellemzi a Mórit, ezért is lehet szeretni. No, meg azért is, mert minden kör után meglepődhetünk, hogy valóban csak ennyit kellett fizetnünk, ráadásul a hosszában szeletelik a veknit a zsíros kenyérhez, ami kihagyhatatlan attrakciója a helynek, még akkor is próbáljuk ki, ha a csapos előre láthatóan dühbe fog gurulni, mert „főzni” utál.
Igazság szerint, remek hely a Móri: pénztárca-kímélő, nem túl füstös, van kaja, kérhetsz zenét, vagy játszhatsz darts-ot, a társaság bármelyik napszakban elviselhető, csak egy valamire kell ügyelni, de arra nagyon! Nem szabad felbőszíteni az ideges természetű csapost. Szerintem, érdemes lenne egy külön etikett-kódexet írni hozzá. Másfelől, azért megnyugtató, hogy a Móriban biztonságban vagyunk, ez sosem lesz Patrióta Lokál kérem, hiszen a söntésmester megmondta a kakaskodó fiataloknak, hogy előveszi a pult alól a baseball ütőt és hazáig veri őket, ha itt élezik a helyzetet! Szóval, édes egy ember!