Árti (A Csendes)

Volt egyszer egy cseh ismerősöm, akivel jobb híján az angolban egyeztünk ki közvetítőnyelv gyanánt, nos, ő mondta előszeretettel az olyan dolgokra, amikkel nem igazán tudott mit kezdeni, hogy: That’s so arty. Ami nagyjából azt jelentette, hogy kissé emelkedettnek, nehezen értelmezhetőnek, túl soknak tart valamit. Talán nem véletlen, hogy amikor először a Csendesben jártam, cseh barátom kedvelt fordulata jutott eszembe. Amikor ugyanis belépünk ebbe a műintézménybe először a meglehetősen eklektikus enteriőr okozta sokkon kell túltennünk magunkat. Valamiért mostanában gyakori megoldás egy undergroundnak szánt italozó egységben, hogy a berendezést művésziesre veszik. A Csendes esetében ez maximálisan sikerült, van itt minden: a falon játék babákból kollázs, kettéfűrészelt kádból szék, mennyezetről alácsüngő hintaló. Szóval, minden olyan alternatív és legfőképpen művészi, már persze annyira művészi, amennyire a gányt művészinek gondoljuk. Már előre biztos vagyok benne, hogy jól megvádolnak majd, hogy nem ismerem fel a posztmodern életérzés megnyilvánulásának művészi kifejezését. Hát, nem.
Egyébként, a helynek számos pozitív tulajdonsága is van, például, remek helyen van (vendéglátósok álma, hogy 100 méterre legyen egy egyetem a szórakozóhelyüktől), rendkívül nagy a belmagasság, ami elnyeli a kitermelt dohányfüstöt, ráadásul, a Csendesnek hatalmas ablakai vannak, ami még akkor is kellemes dolog, ha, mint jelen esetben, nézni igazából nincs mit. Az viszont már mínuszos listára tartozik, hogy a kelleténél több asztalt igyekeztek bezsúfolni a helyre, nyílván a helybe feccölt lóvé minél gyorsabb megtérülését tartva szem előtt. Ezt a tulajdonosként védhető álláspontot vendégként kevésbé tudjuk akceptálni, kissé zavaró, hogy egy hevesebb kézmozdulattal jó esetben csak a cigijét, rossz esetben a mögöttünk ülő fogát is kiverhetjük. Én nem tudom, más hogy van vele, de én italozás közben szeretek elterpeszkedni, erre pedig sok tér nincs a Csendesben. Ez a helyszűke akkor a legkínosabb, amikor a harmadik sör után gyorsan szeretnénk eljutni a mellékhelyiségbe, vagy amikor kiszáradt szájjal epekedve bámuljuk a pincérlányt, aki megpróbál áttörni a székek, asztalok, vendégek hadán tálcáján bizonytalanul lötykölődő italunkkal.
Egyébként a Csendes afféle hibrid hely. Kicsit kávézó, kicsit kocsma, kicsit szórakozóhely, ami némi zavart okoz a vendégek viselkedésében. Amikor koradélután jártunk ott kifejezetten kávézó hangulata volt a helynek, leszámítva azt, hogy megmagyarázhatatlanul hangosan üvöltött a zene. Vajon, miért? Nem úgy hívják, hogy Csendes?
Szombat este kocsmaszerű arcát mutatta a hely, sőt egy sarokba ültetett dj valami hangulatot próbált előcsalni szettjéből, de ez nem nagyon sikerült neki. Egyrészt, mert az emberek szemmel láthatóan beszélgetni próbáltak, de ez az akusztikus produkció miatt nagyon nehézkesen ment, ezért mindenki üvöltözött…a Csendesben. Mondjuk, a lemezlovast tényleg nem tudtuk mire vélni, annyira valószínűtlen, hogy ilyen helyen bárki is táncolni akarna, mert az asztalok tetejét leszámítva sok hely ilyesmire nincs. Másfelől, az a fajta vegyes közönség gyűlt össze, amelyről lerítt, hogy együtt bulizni nem nagyon fog. A tisztességben, vagy tisztességtelenségben megőszült, szivarozó bankártípusú urak, alanyi költők, roskatag fiskális alapon intellektualizáló bölcsészek, BDSM-parti előtt lazító yuppiek ritkán találnak egymásra kiismerhetetlen zenei alapra az asztal tetején. Ha már az összegyűlt közönségnél tartunk, a Csendes celeb-rátája egész jó, szombat este ott ült Dorozsmai Gergő a The Moog és egyéb zenei produkciók nagyreményű dobosa, vagy például DirtyBen. Nem tudják? Hát, ő DirtyVic ikertestvére. Még mindig semmi? Király Viktor, megasztár testvére, bizony! No és, a pultnál hevesen gesztikulált a díjhalmozó író-költő, Térey János. Mi rosszindulatúak vagyunk, de úgy látszik, hogy magasabb szinteken a Csendes jól csengő név, ezt ismerjük el.
Ilyen zavaros és viszontagságos gazdasági helyzetben muszáj szót ejtenünk a hely árairól is. Nagyjából minden kapható, amit szívesen italozunk, kivéve a Calvadost, de van Irsai 190-ért decije, 400-ért csapolt sör, abból háromféle, a felesek ára a még fogadható 600 HUF körül mozgott. Ha le akarják inni magukat, akkor azért készüljenek egy nagyobb összeggel, vagy melegítsenek máshol, bár én nem látok rá sok okot, hogy bárki pont itt részegedjen le.
Véleményünk szerint egy jó italbárban elengedhetetlen némi harapnivaló, hiszen muszáj, hogy valami megkösse az alkoholt. Erre az alternatív Csendesnek, egy igen alternatív ötlete támadt, konyha nincs, de rendelni lehet az asztalokon fekvő sárga, kézzel írt étlapról bármit, amit nagyjából egy étteremben amúgy enni lehet, mindössze tárcsázni kell a szakácsot, aki egy ismeretlen helyen elkészíti a kért finomságot és 30-40 perc alatt a helyszínre transzportálja. Az étlap alján még egy jó tanács áll: feltétlenül szóljunk a pincérnek is rendelésünkről. Na, ez meg milyen? Az lett volna az igazi, ha még azt is odaírják, hogy csúszós útviszonyok mellett akár egy óra is lehet a várakozási idő. Bocsánat, de ez nagyon tré, akkor inkább ne legyen semmi, pizza futárt hívni én is tudok.
Mit mondjuk még? A sör jó, a kávé elmegy, de nem tudjuk hova tenni a dolgot, ez nekünk árti.