Egy tavaszi dupla

Van olyan, hogy az embernek muszáj innia valamit. Legyen az alkalom egy diplomaosztó, egy előléptetés, születésnap, vagy esetleg éppen az, hogy úgy forog a belsőnk, ahogy normális bioritmus idején nem illik neki. Ilyenkor hamar a homeopátiához fordulunk, de szerencsére dr. Zwack mindig rendel, igaz, a TB nem támogatja. Elég az hozzá, hogy a Móricz Zsigmond körtéről a Budafoki út felé haladva sürgősen magamhoz kellett vennem egy Unicumot, így egy jó barátommal betértünk a Karinthy és a Bicskei utca sarkán lapuló Cardial sörözőbe.
A föld alatt lévő kocsmák – fizikai adottságaikból kifolyólag - mindig erősítik bennem a „becsületsüllyesztő” kifejezés létjogosultságát. De mint kiderült ezen a helyen sok olyan ember van, akiknek a becsületéhez nem férhet kétség. Amint ugyanis megtettük azt a pár lépcsőfokot lefelé és körbenéztünk, egyből észre kellett vennünk, hogy egy hamisítatlan futball-kocsmába vetett minket a sors és a gyomorgörcs. A teljes egészében fából faragott pult felső homlokzatán hazai nagyjaink mosolyognak ránk, a falakon mindenhol legendás játékosok űzik a labdát, a bejárat melletti falon pedig egy akkora televízión megy az éppen aktuális (bármilyen osztályú) futballmérkőzés, mint egy garázskapu. A hely e sajátossága azonban valahol hátrány is, mivel a foci szinte mindennek felette áll – így próbáltunk minél kevesebb beszólással a nyakunkban, átlátszóan és halkan a pulthoz sirülni, majd helyet keresni. Valószínűleg nem csak mi ismertük meg a helyi brancs véleményét a képernyő előtt kellemetlenkedő (ott visz el a lépcső) és a gyepszagú témákat hanyagoló macskajancsikról, mivel „civilt” nem nagyon láttunk a „pályán”.
Miután sikerrel megszereztük a két Unicumot, a kólát és a pohár sört, üggyel-bajjal (jelzem, még mindig próbálkozva a láthatatlansággal) felkapaszkodtunk két félreeső bárszékre. Meg kell mondjam őszintén, én még ilyen kocsmát nem láttam. Mindenhol mellkasig érő pultok és bárszékek, valahol, egy távoli zugban eldugva két vagy három asztal. Olyan volt, mintha egy igazi talponállóba tértünk volna be, de kinek van kedve végigállni egy – vagy több – futballmeccset? Igaz, lehet, hogy csak én nem ismerem a szurkolás kocsmai formáját.
Innentől kezdve nem érdemes tovább szaporítani a szót a 11. kerület e kis gyöngyszeméről. Amilyen gyorsan csak lehetett, felhörpintettük italainkat: barátom véleménye szerint ebben nagy segítségünkre volt, hogy előzékenyen némi vizet is kevertek a söréhez, nehogy megerőltesse a torkát, vagy a gyomrát. Annyi bizonyos, hogy arra a 12 percre, amíg bent tartózkodtunk megfelelt a hely. Az árak is korrektek, főleg, ha az ember célszerűen szurkolni érkezik. Egy korsó Ászok 290 Ft, egy deci kimért bor 80 (a vörös 110). Ám, mivel nekünk nem állt szándékunkban állást foglalni semelyik csapat mellett, gyorsan belevetettük magunkat a napfényes délutánba.

Miután megtárgyaltuk, mennyire nem a mi világunk a fenti sportkocsma, betértünk már említett cimborám egyik kedvenc helyére, mely az onnan néhány sarokra, a Bercsényi utca 8. szám alatt található Szavanna Ivó. Valami rejtélyes oknál fogva már a neve alapján szimpatikussá vált a hely, hát még, amikor bementünk! Picit olyan érzése támad az embernek a pult előtt állva, mintha egy körgangos körúti ház lépcsőházában próbálna hűsítőt szerezni magának. A pult előtti és a galérián helyet foglaló vendégterek összegzett alapterülete megegyezik egy BKV-buszéval (nem csuklós!). A felső szintre egy nagyon csigalépcső visz fel, gyönyörű kovácsol vas korláttal szegélyezve. Ez azért fontos, mert az egész helyet jellemzi a kovácsoltvas. Abból vannak a lámpakarok, a korlátok, sőt, még a csillár is. Ezek megpendítik bennünk a XIX. század rég elfeledett húrjait, de a jelen sem hagyja magát háttérbe szorítani. Mert bár a falakon Európa nagyvárosainak 1800-as évekbeli ábrázolásai láthatók, ezek famintás műanyag lambérián lógnak, a kézmosó felett (mely a vendégtérben van, hiszen máshol el sem férne) pedig egy klasszikus gömbburás lámpa szolgál a szappan megtalálására.
Mi kiválóan megpihentünk a családias hangulatú kis zugban. A pultos lány nagyon készséges volt, bár lehet, hogy csak azért, mert mi ketten képeztük a fogyasztó vendégek egész csoportját. Szükség is volt a szolgálatkészségre, ugyanis annyira dinamikus a hely üzletpolitikája, hogy az itallap nagyjából 30 %-ban fedi az aktuális lehetőségeket. Annyit minden esetre sikerült kideríteni, hogy egy üveg Kozel 300 Ft-ba kerül, az igen kiváló (és akkor egyetlen fajta) Bolyhos cigánymeggy pálinka pedig 650 Ft-ot kóstál. Végső döntésünk szerint a Szavanna éppen ideális csendes, kis létszámú baráti kávézásokhoz, sörözésekhez, de egy nagyobb ünneplést nemigen lehet itt kivitelezni. Az legalábbis olyan lenne, mint egy csokoládé szeletbe tűzött gyufával ünnepelni egy születésnapot.