A wok egy gömbszelet alakú edény, a neve egy általánosan használt angol jövevényszó. A kínai főzőedények egyik legfontosabbika a wok (kínaiul hu vagy huo, kantoni tájszólásban uok – innen ered az angol wok szó).
Sokféle anyagból gyártják, lehet rozsdamentes acél, teflonbevonatú és készül lapos aljjal is, nem gázüzemű tűzhelyekhez. Az igazi azonban a vastag öntött- vagy kovácsoltvas. A kovácsolt jobb, mert a kalapálás után durvább anyagon feltolhatóak a sülő ételdarabkák és nem csúsznak vissza. Készül kétfülű és nyeles változatban is, ez elsősorban méretfüggő.
Használat előtt a wokot hevítsük fel, így öntsük bele az olajat, forgassuk körbe, majd az ízesítők, fűszerek következnek, végül az apróra darabolt hús vagy zöldség. Fakanállal vagy fémlapáttal forgassuk át, hogy a forró zsiradék mindenhol beborítsa a forró olaj. Inkább több részletben süssünk, de ne hűtsük le a wokot. Inkább a végén forgassuk össze az egészet. A zöldségeket és a húsokat általában így is külön sütik.
Lehet benne bő zsiradékban sütni, főzni és gőzpárolóval párolni is.
A vasból készült wokot első használat előtt be kell avatni. Ez hasonlít a hagyományos palacsintasütő beavatásához. Forró, mosógatószeres vízzel, fémdörzsivel sikáljuk le a gyári védőbevonatot. Szárítsuk meg az edényt és töröljük át olajos ronggyal, majd tegyük a tűzre és melegítsük, addig, amíg a füstölés abbamarad, ismét olajozás és füstöltetés következik. Ezt négyszer-ötször ismételjük meg. A wok belsejében fényes, fekete rétegnek kell képződnie. Ettől kezdve a wokot nem szabad sikálni, fémeszközzel felkarcolni. Tisztításkor forraljunk benne vizet és bambuszkefével dörzsöljük tisztára.
Megszárítva, olajjal kikenve tegyük el.
A wokban sütéshez ne használjunk állati zsiradékot és olívaolajat, kukorica-, repce-, napraforgó- vagy mogyoróolaj a megfelelő.
Az alapanyagokat kis darabokra, vékony csíkokra kell vágni és a puhulás sorrendjében kel az edénybe tenni, maga sütés csak pár percet vesz igénybe.