Dönci kalandjai - Harmadik fejezet

Korán reggel furcsa szagra ébredtem, felnéztem és egy embert láttam fölém hajolni. Mosolygott és egy furcsa, füstölgő fadarab volt a szájában. Üdv Dönci, köszöntött, Dezső vagyok, a hüllőház gondozója. A fintoraimat látva, magyarázóan a fadarabra bökött, ez a pipám , majd megszokod az illatát.  szóltam, bár szerintem az illattól messze állt a szag, de már kezdtem megszokni az emberek furcsaságait. Dezső gyors mozdulatokkal kitakaritotta a hálóhelyemet, friss ételt tett a tálkámba gyümölcsöket és néhány, vidoran mozgó lisztbogárlárvát, ezeket gyorsan bekaptam , mert utálom, ha szökik a reggelim. Úgy látom kezdesz megszokni, nevetett Dezső, legalábbis az étvágyad megjött, pompásan megleszünk hidd el. Egy kis kannából langyos vizet csorgatott rám, ami rendkivül jól esett. Muszáj lezuhanyoznod, nem sokára jön Kende úr, az igazgató, mindig meglátogatja az új lakókat. Az elején szólitsd Igazgató Úrnak, ha majd jobban megismered és összebarátkoztok nevezheted Kázmér bácsinak is, mert ez a teljes neve, Dr. Kende Kázmér állatkerti igazgató és állatorvos.Folyamatosan beszélt, a pipának nevezett valami izgett-mozgott a szájában, már attól féltem kiesik, de úgy látszik gyakorolta eleget, mert véletlenül sem pottyant ki. Tényleg kedves fickó, emlékeztem vissza Sziszi szavaira, csak ne beszélne ennyit, akkor még nem is gondoltam, hogy milyen jó barátok leszünk. Dezsőnek persze nem csak a szája járt, a keze is, ment zugról zugra és mindenkinek adott enni-innivalót, rendett tett, néhány kedves szóval mindenkit üdvözölt, elmesélte mi minden történ a hüllőházon kivül, ki miről pletykál, kinek születtett kicsinye illetve milyen új állatok érkezek. Szinte zsongott a fejem. Egyszer csak új látogató érkezett. Alacsony, kövérkés emberke. Odajött hozzám és váratlanul mély hangon megszólalt, Dr. Kende Kázmér vagyok. Elfogott a nevethetnék, a kicsi ember, úgy beszélt mintha egy uborkásüvegből jött volna a hangja, de kedvesen szólt és szeretettel nézett rám, fölöttébb örülök neked, nagyon régen keresünk párt Lili kisasszonynak. Te meg fölöttébb délceg teknősfiúnak tünsz. Hm! Azt hiszem egyeznek a terveink! Persze, ezt nem mertem, hangosan kimondani, csak biztam benne, hogy Lili, is igy gondolja majd. Néhány napig még egyedül maradsz, de majd kaptok egy nagyobb közös terráriumot. Igy tudtam meg, hogy terráriumnak nevezik a lakhelyünket. Nem baj hivják akárhogy, csak kényelmes legyen.

Kende úr továbblépett és néhány állatot régi ismerősként üdvözölt, váltott velük néhány szót, majd elhagyta a hüllőházat. Na ez is megvan, még sincs holnap, mondta Dezső, majd munkája végeztével, leült a sarokba reggelizni. Több állat jó étvágyat kivánt neki, ezt nem egészen értettem, hiszen látható volt az elfogyasztott étel mennyiségéből és a fogyás sebességéből, hogy étvágyban nem szenved hiányt. Mindegy megjegyeztem , hogy ez a szokás. Közben, én is, befejeztem a reggelimet, kissé lefáradtam a nagy munkában, igy a tátogatók rohamát, alva fogadtam és a legelszántabb kopogtatásra sem ébredtem fel. Lassan rutinos állatkertlakó leszek.