Belsőségek

A belsőségek általában könnyen romlanak, ezért célszerű frissen beszerezni és elkészíteni. Ne vásároljuk meg, ha állottak, külsejük száraz, sötét. Az agyat, a mirigyeket és a nyelvet áztatni kell. Az agyat addig hagyjuk a vízben, míg az összes vér kiázik, majd az ereket és a hártyát távolítsuk el. A mirigyet legalább egy órát kell áztatni, majd gyengén ecetes vízben félig főzzük meg. A friss nyelvet gyengén ecetes vízben egy órát, a sózott nyelvet tiszta vízben egy éjszakát kell állni hagyni, majd le kell húzni a bőrét. A mirigyekhez hasonlóan elő kell főzni. A sertés- és a marhavesét áztassuk ecetes vízbe kb. 30 percig. A sertéslépet kolbászba teszik, az ökörét, borjúét megsütik. A belekbe kolbászt, hurkát töltenek. A borjú bélfodrát, amely a hashártya része, a pacalhoz hasonlóan készítik el, de kolbászba is tehetik. A sertés hashártyája, cseplesze, a háló, húsok sütésénél használatos. A tüdőt főzni szokás.

Szív: eltávolítjuk a szívburkot, az érmaradványokat és az esetleges vérrögöket. Önállóan pörköltnek készítjük.

Zúza: félig bevágva, eltávolítjuk a begy tartalmát a belső felületet borító bőrrel együtt, majd kívül letisztítjuk a felesleges zsírtól és alaposan lemossuk. Pörköltként, raguként fogyasztjuk

Máj: óvatosan levágjuk az epét, illetve az epével színezett részt. Sütve, raguk elemeként használható.

 

Borjú: fejvelő, nyelv, máj, tüdő, lép, szív, vese, fodor, mirigy.

Marha: fejvelő, nyelv, máj, tüdő, lép, szív, vese, pacal, tőgy (tejmirigy).

Sertés: fejvelő, nyelv, máj, tüdő, lép, szív, vese, háló (hashártya).

 

A legkedveltebb a halvány rózsaszín bárány- és borjúvelő. a velőrózsákat először rövid ideig langyos vízben áztatjuk, így a véres hártya könnyebben lehúzható, illetve ezáltal eltávolítjuk az esetleges csontszilánkokat is. Hideg vízzel óvatosan leöblítjük, majd tiszta konyharuhán leszárítva vagy szitán lecsurgatva kezdjük meg a készítését.
Rántott velő készítésénél az előkészítéshez tartozik, hogy a lehártyázott velőt forrásban lévő, sós, citromos vízbe téve felforraljuk, majd a tűzről levéve, saját levében hagyjuk kihűlni. Leöblítés és szárítás után sózzuk, bundázzuk, majd bő, forró olajban pirosra sütjük. Felhasználjuk még velőpuding, velős pacal, velővel töltött palacsinta, velőgombóc, velőropogós és a vesevelő készítéséhez is.

Mirigy
Ide tartozik a fiatal állatok  csecsemőmirigye. Főzés, sütés előtt az oldalán lévő részeket levágjuk, enyhén sós, citromos vízben megfőzzük. majd felszeletelve, lisztbe forgatva natúr sütés után vajas pecsenyelében megpároljuk és tejszínes gombamártással, angolos főzelékekkel, burgonyapürével tálaljuk, illetve készíthetjük csőben sütve vagy 5 mm-es szeletekre vágva, bundázva, bő forró olajban pirosra sütve. Természetesen a borjú- és a báránymirigyek a receptekben helyettesíthetők egymással.

Pacal
A kérődző állatok összetett gyomra. A sima pacal a bendőből, a rücskös a gyomorból származik, ez utóbbi a puhább. Klasszikus, mindenki által jól ismert étel a pacalpörkölt, tenyérnyi darabokban, előfőzve rántható, Olaszországban és Csehországban szinte nemzeti étel.

Fodor:

Sós vízben előfőzzük, lehűtjük, majd további felhasználásig hűtőszekrénybe tesszük. Készíthetünk belőle rántott borjúfodrot, citromos fodorbecsináltat, fodorpörköltet.

Tüdő
A pájsli Krúdy Gyula korának kiskocsmáit idézi, szalontüdőként a másnapos gyomornak gyógyszer, sörkorcsolyának, tizóraiként egyenesen telitalálat.

Lép
Zömét szintén állateledelekbe teszik. Az emberi táplálkozásban nem sokra becsült, esetleg a tüdővel, szívvel együtt elkészített pörköltként, vagy kolbásztöltelék részeként találkozhatunk vele.

Szív
Szinte teljes egészében fogyasztható. A szárnyasokéval levesben, illetve pörköltként találkozhatunk. A bárány- és borjúszívet töltve tálalják, de pörköltként vagy tokányként sem utolsó.

Nyelv
Nyersen és füstölve is kapható a borjú-, sertés- vagy marhanyelv. Főzve, melegen és hidegen egyaránt ehető. A füstölt nyelvet főzés után préselik és hidegen szeletelik, így kapja jellegzetes formáját. Hidegtálak szemet gyönyörködtető eleme. A friss nyelvet érdemes borban párolni főzés helyett.

Vese
Jellegzetes ízű, ínyencségnek számító belsőség. A különböző népcsoportok igen változatosan, sokféleképpen fűszerezve készítik el. Főzés előtt lehúzzuk felületi hártyáját illetve letisztítjuk a faggyút, majd lapjára fordítva hosszában kettévágjuk. Kivágjuk belőle az ereket, és enyhén sós, forrásban lévő vízzel leforrázzuk, hideg vízzel leöblítve (lehűtve), szárazra törölve vagy lecsöpögtetve használjuk a továbbiakban.. A főzésen kívül párolhatjuk, grillezhetjük, süthetjük, de a húskenyér masszájába is tehetjük.

Máj
A leggyakrabban fogyasztott belsőség a máj. Asztalunkra kerülhet a sertés, a borjú, a marha, a csirke, a kacsa és természetesen nem utolsósorban a liba mája. Valamennyit süthetjük, grillezhetjük, főzhetjük, párolhatjuk. Készíthetünk továbbá különböző pástétomokat, felfújtakat. Talán túlzás nélkül kijelenthető, hogy a magyar libamáj világhírű.

(tejmirigy): hideg vízben, többszöri vízváltással jól kiáztatva, zöldséges, fűszeres vízben puhára főzzük. Hideg vízzel lehűtve, tiszta ruhával szárazra töröljük, majd préselés, szeletelés és bundázás után, bő forró olajban megsütjük.

Velős csont
A szarvasmarhák, borjak lapocka és combcsontjai nagy mennyiségű velőt tartalmaznak, amelynek semmi köze a központi idegrendszerben található velőhöz. A lágy, zsíros anyag főzés után szedhető ki a csontból. Változatosan készíthető el, de talán a legnépszerűbb fogyasztási módja forrón pirítós kenyérrel előételként.

Szemgolyó
Hazánkkal ellentétben pl. Mongóliában kedvelt a juhszem, amelyet önálló ételként remek csemegének tartanak. Főtt vagy sült fejből veszik ki, amelyet magában vagy szószokkal tálalnak.

Vér
Leggyakrabban véreshurka készítésénél használatos. Disznótorok jellegzetes reggeli étele a hagymával sült vér. Ugyanígy elkészítve fogyasztják a kakas és libavért is.