A farsang

A farsang őshazája Itália vagyis inkább, a régi Róma. Ma az egyik leghíresebb alakja, a velencei karnevál. Magyarországon a leglátványosabb farsangi alakoskodása a mohácsi busójárás. Ez az időszak jellemzi a báli szezont, a különböző mesterségek tarják ilyenkor a báljaikat.

Első írásos jelét 1283-ból, bajor-osztrák adatokból ismerjük.
Hazánkban - elsősorban német hatás eredményeként - a középkorra tehető a farsang kialakulása. Elterjedése három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a parasztság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német hatással kell számolni.
A farsang minden évben máskor kezdődik vízkereszttől hamvazószerdáig tart, ekkor kezdődik a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt.

A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
Bizonyos húshagyó keddi szokások a farsang, illetve az egész tél elmúltát jelzik, pl.: farsangtemetés. A telet jelképező bábot vízbe fojtották vagy elégették. A farsanghoz számos termékenység és terményvarázsló cselekmény és hiedelem kapcsolódik, pl.: a farsangi mulatságon nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender, a húslevesbe ugyanezen célból hosszú laskát kell főzni. Sokfelé húshagyó kedden kell a vetni való kukoricát lemorzsolni, vagy a szőlős négy sarkán egy-egy tőkét megmetszeni.

A régi farsangi étkezési szokások nem ismertek, de farsangvasárnapra és húshagyókeddre általában tyúkhúslevest és töltött káposztát főztek. A cibereleves és a kocsonya is népszerű étel volt. A cibere már a böjtöt idézi fel, aszalt gyümölcsökből vagy erjesztett korpából főzték. A farsang elengedhetetlen étele, hosszú idő óta, a fánk, amelynek sokféle formája ismert, a klasszikus farsangi, szalagos fánk, a csöröge fánk több formája és a cseh fánk, a talkedli. Ismert az alma, burgonya, gyűrűs, hússal töltött burgonya, marca, kubikos, szalagos, túró, és a párnacsücske változat is.
A néphit szerint Cibere vajda és Konc király vízkeresztkor és húshagyó kedden párviadalt vív egymással. Vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen, s ekkor megkezdődik a farsang, húshagyókedden pedig Cibere vajda győz, s ekkor a böjt veszi át a hatalmat.

A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás alakoskodások is a vígasság utolsó napjaira, "farsangvasárnapra", "farsanghétfőre", "húshagyókeddre", az úgynevezett "farsangfarkára" összpontosulnak. Ebben az időben a mezőgazdasági munkák szüneteltek, ez volt a szórakozás legfőbb ideje. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos vagy tobzódócsütörtök a neve. Ez egy gyakorlatias szokás volt, hiszen inkább a has fakadjon, semmint, az a kicsi étel megmaradjon. A paraszti nélkülözésben elképzelhetetlen volt az étel kidobása

Kellemes farsangolást, báli szezont kívánunk!