Minden természethez közeli folyamat a harmónián alapul, így az ízek egyeztetése is az étkezés során.
Ez nem csak az egyes ételek összetevőinek, hanem az étel és italok párosítására is igaz. Ennek szabályi komoly, az adott nép filozófiájával, hiedelmeivel is kapcsolatban levő gyakran szimbolikus rendszer. Az ázsiai filozófiák öt őselemet és ennek megfelelően öt alapízt különböztetnek meg. Nem csak az adott íz, hanem annak szimbolikus jelentései is fontosak az étkezésben. A honfoglalás előtti időkben a Hun törzsek, így a Magyarok is így gondolkoztak. Bonyolította a helyzetet, hogy bizonyos ételféleségeknek egyes helyeken saját istenségük volt (pl.: rizs). Ezért nem volt mindegy, hogy a törzs milyen esemény előtt mely isteneknek áldozzon, és azok hogy viszonyulnak egymáshoz. Az étkezés egy gondosan felépített áldozati szertartás volt.
A borok és ételek közötti harmónia megvalósítására két, alapvetően az ízekhez kötődő szabály van:
Savanykás ételeket savasabb borokkal és az édes íz felé hajló ételeket magasabb cukortartalmú borokkal egyeztetünk. Savanyú ételekhez savas borok Ha olyan ételeket fogyasztunk, amelyekben a savanyú ízek hatása jobban érvényesül (savanyú káposzta, édes-savanyú ételek), akkor a savanyú ízre való toleranciánk megnő, így a kemény és éles savú borokat lágyabbnak, kerekebbnek, kevésbé savasnak találjuk. Édes ételekhez édes borok Édes ételeket fogyasztva az édes ízküszöbünk megemelkedik, így kevésbé édesnek érezzük a borokat is. Paprikás ételekhez száraz, testes fehér és vörösborok A paprikás ételekben van egy kellemes, a pirospaprika ízéhez kapcsolódó jellegzetes kesernyésség. Emiatt a keserű ízre való érzékenységünk csökken. Egy száraz, testes fehér bornak, vagy csersavdús vörösbornak savai kesernyésnek tűnnek, tehát kiválóan harmonizálnak paprikás ételekkel.
Ebben az esetben ellentétes ízeket állítunk szembe egymással (pl.: édes-sós, édes- savanyú, édes-keserű), oly módon, hogy azok új összetett, harmonikus ízhatásokat váltsanak ki. Az édes íz a legalkalmasabb a harmonikus egyeztetésre a többi alapízzel. Édes - savanyú ízpárosítás A kínai konyhák egyik jellegzetessége ez a párosítás. Középkori magyar konyha szintén kedvelte az édes-savanyú ízeket. Édes-savanyú ételekkel félédes és határozott savtartalmú borok a legharmónikusabbak. Édes - sós ízpárosítás A skandináv és az északi népek konyhái kedvelik különösen az édes-sós ízhatásokat. A sós ízű ételekkel az édes és a félédes borok előnyösek. Édes - keserű ízpárosítás A kesernyés íz könnyen alkot domináns ízhatást, mely szétrombolja a borok kellemes ízérzetét. Csak gyengén kesernyés ételeket tudunk megfelelő harmóniába hozni édes, határozott savtartalmú borokkal, melyeknek esetleg van keserű ízkomponensük. Sós - savanyú ízpárosítás A sós íz kiemeli a savanykás ízeket és kellemetlenné, durvává teszi azokat. Ezért sós ételekkel ne igyunk erősen savas borokat, mert kellemetlen fémes ízhatást adhatnak. Keserű - savanyú ízpárosítás Túlzottan keserű és savanyú ízpárosítás kellemetlenül visszatetsző. Borral az ízhatásuk különösen negatív.
forrás: bor-neked.hu