A bor megfelelő kitöltése, kínálása

Ennek az elvnek - „coram publico” – régi hagyománya van: ezzel demonstrálják, hogy eredeti bort kínálnak, és nem valamilyen összeöntött keveréket, ócska hamisítványt, ami régebben a „finom társaságban” nem is volt olyan ritka.

A bort óvatosan, nem nagy lendülettel tanácsos a pohárba tölteni. Nemes borok esetében még a kezébe is veheti a poharat az, aki tölt, hogy kellően megdönthesse azt, és lassan önthesse a bort. Általában azonban a bor az asztalon áll, és a bort felülről töltik. Nem baj, ha e művelet során apró buborékok keletkeznek benne. A bor így azonnal lélegezhet, és a buborékok legkésőbb egy perc elteltével eltűnnek. Gyakorlottabb emberek a poharak megtöltése után az alkar és ezzel együtt a palack enyhe elfordításával megakadályozzák, hogy az utolsó csepp bor az abroszon kössön ki. E csavart a mozdulat következtében az utolsó csepp a palack száján marad. Ha a bort dekantáló kosárban szolgálják fel, nem kell a palackot minden egyes alkalommal kivenni belőle, hanem a palackot és a kosarat kell együtt átfogni, és úgy tölteni.

A dugóhúzó behajtásánál vigyázni kell arra, hogy a spirálja ne fúrja át a dugót, mert esetleg annak egy darabja beleeshet a borba. Persze egyes dugóhúzók működési elve miatt ez nem tartható be maradéktalanul. A legtöbb dugóhúzó csavaros vagy emelős rendszerrel lehetővé teszi a dugó erőlködés nélküli húzását. Amikor a dugó már majdnem kiszabadult a palackból, akkor a pukkanó hang elkerülése érdekében kézzel célszerű befejezni a műveletet. A pincér a palack száját újra megtöröli egy kendővel, majd a dugó hengeres oldalával az esetleg ottmaradt kendőszöszöket eltávolítja. Ha mégis került dugószemcse a palackba, akkor azt egy határozott mozdulattal, kevés bort kilöttyintve a "dugópohárba" távolítja el.

A parafa dugó ellenőrzése

A bor kitöltése előtt a parafa dugót célszerű megszagolni, mert a fertőzött dugó többnyire a szagról is felismerhető. A parafa dugó bemutatása: Amikor finom, nemes borokat szolgálnak fel, a parafa dugót kis ezüsttányéron illik az asztalra helyezni.

Tisztítás

A bor kitöltése előtt a palack száját egy szalvétával meg kell tisztítani. A palack szája megtisztítható a parafa dugó nedves oldalával is. A bor minőségének ellenőrzése: Magának tölt először az, aki a borospalackot kinyitotta, hogy ellenőrizhesse a bor minőségét – persze csak egy kis korty erejéig.

A bor kitöltése

Ha a vendégváró jónak ítélte a bort, valamennyi vendégnek tölt. Saját poharát utolsóként tölti fel. A töltést mindig az adott személy széke mögül jobb kézzel, jobbról kell elvégezni. A bor kínálója folyamatosan ügyel arra, hogy a címke jól látható legyen. Az üveg testét kell megfogni úgy, hogy a mutatóujj az üveg szája felé mutatva simuljon a palackra. Töltéskor a palack nem ütődhet a pohárhoz. Éttermekben a kupak sztaniolszalagját néha a parafa dugó köré csavarják, és így a dugót a palack nyakához erősítik. Ez már némileg a sznobság felé visz minket. A borospincében fektetve tárolt palackot lehetőleg rázás nélkül kell felvinni a fogyasztás helyszínére, mert az nem tesz jót semmilyen bortípusnak. Egy idős, érlelt bornak természetes üledéke képződik. Ez nem hiba, de a vendég nem kívánja az üledéket elfogyasztani, ezért célszerű a palackot szinte változatlan helyzetben felszolgálni. Ehhez kis kosarak (dekantáló / töltöget kosár) állnak rendelkezésre, amelyekben a palack majdnem fekvő helyzetben szállítható, tehető az asztalra. Egy idős borospalackot nem szabad megtörölni, mert a patinája fokozza a korával járó misztériumot. Egy aránylag fiatal bor palackján levő por stb. csak a pince tisztátalanságára utal, így azt tisztítva kell az asztalra tenni.

forrás: bor-neked.hu