Karácsonyi hagyományok - A magyar karácsonyi menü

A terítőnek használt abroszt, az év során vetőabrosznak használták, a bő termés reményében. Az asztalra szórt gabonamagvakat később a baromfiak elé szórták, hogy bőven tojjanak. Az asztal alá tett szalmakéve Jézus jászolban születésére emlékezetett, Ez a kévét, később, az állatok alá tették és gyümölcsfákra kötötték, betegségek ellen, illetve a jó termést várva.
Ha a háziasszony felállt vacsora közben, félő volt, hogy a tyúkjai rosszul fognak tojni.
A karácsonyi ételsor is a jó termés reményét fejezte ki.
Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal (a halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. A karácsonyi morzsát összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus se maradjon éhes.
A paraszti étkezési szokások alapjai ma is megtalálhatók karácsonyi étrendünkben. Gyakoriak a halból készült ételek, de angolszász befolyásra elterjedt a pulyka is. A borleves egyértelműen a nagypolgári étkezési kultúra része, a mákosguba viszont a paraszti hagyományból ered, csakúgy, mint az elmaradhatatlan beigli (a diós, mákos kalács).

A hagyománytisztelő ételsorban halászlé, rántotthal, bejgli, mákosguba, mézeskalács és töltöttkáposzta szerepel. Szenteste böjtös ételeket illene enni.
Újabb keletű étek a bor- és gesztenyekrém leves, az angolszász hatásra megjelenő pulyka, újabban egyre nagyobb szerepet töltenek be a hidegtálak, sültek és saláták, a narancsos kacsasült és a krémes, habos torták. Különböző nemzetek ételei, ételsorai is feltünedeznek, színesebbé téve a palettát.