Dönci kalandjai - Ötödik fejezet.

Egy reggel Dezső a szokottnál is vidámabb hangulatban jött be a hüllőházba.Képzeld Dönci, újságolta, holnap vitorlásversenyre megyünk. Géza barátom épített magának egy valódi kalózt, kipróbáljuk és roggyá verünk mindenkit. Értetlen arcomat látva, elmagyarázta, hogy a kalóz, vitorlás csónak és semmi köze, az általam, szerencsére nem ismert, tengeri rablókhoz.

Kiváncsi voltam a csónakra és a versenyre, könyörgőre fogtam a dolgot és kérlelni kezdtem, vigyenek el engem is. Nem is tudom vonogatta a vállát Dezső, de tudod mit, megkérdezzük Gézát, ha igent mond, megy a dolog.
Géza, rendes fickónak bizonyult, mert nem kérette magát sokáig.

Így másnap reggel Géza öreg Warthburgjának fedélzetén vágtattunk, egy általuk, Balatonnak, nevezett tó felé. Persze a vágtatás és fedélzet szavak Gézától származtak, amelyek közül én, különösen a vágtatást nem értettem, mert az igaz, hogy a kocsi rázott mint egy ló, de a sebesség, azért nem volt az igazi. Az öreg bűzokádó, ahogy én magamban elkereszteltem a guruló roncsot, küllemét meghazudtoló módon, elvitt bennünket, egy csodálatosan szép helyre. Emlékezetemben felmerült régi otthonom képe, de ez a hely, ha lehet, még szebb volt.

Csodálatos viztükör, ragyogó napsütés és lágyan susogó fenyőerdő várt minket, kissé távolabb, zöldelő erdőkkel boritott hegyek látszottak, a túlpartot sejtelmes párafátyol rejtegette. Rövid ismerkedés a parton lévő emberekkel, akikről kiderült, hogy Géza és Dezső régi ismerősei és sporttársai.

Géza megmutatta a hajót és lekesen magyarázta nekünk a különböző bizgentyük és ketyerék müködését. Dezső szemmel láthatóan értett mindent, igy, okos képet vágva, bólogattam én is.
Most pedig vizre szállunk, adta ki a parancsot Géza. Rövid előkészületek után a hajó orrán találtam magamat, miközben a kis hajó, duzzadó vitorlákkal, törtetett előre a hullámokon. Géza és Dezső egymás szavába vágva magyarázta a vitorlásverseny rejtelmeit, sokat nem értettem belőle, de megnyugtattak lényeges szerepem nem lesz a dologban, miután a versenyszabályok tiltják harmadik személy jelenlétét a hajón, orrszoborként, fogok szerepelni, így az egyetlen dolgom a mozdulatlanság lesz. Úgy gondoltam, ezt a feladatot maradéktalanul el fogom látni.

Lassan, újból a part felé haladtunk, egy vitorlás közeledett felénk  a fedélzetén kéz suhanccal és olyan dolgokat kiabáltak felénk, amiket itt és most, nem szeretnék elismételni. Dezsőék legyintettek, a majomketrecben lenne a helyük, egyetértettem velük és arra gondoltam, hogy Guszti, a vezérpávián milyen gyorsan jómodorra tudná tanítani őket.
Este a társaság szalonnát sütött és bort iszogatott, nekem remek friss salátát és répát hoztak, desszertként két szemtelenkedő legyet kaptam be.

Vacsora után úsztunk egy jót és végre bemutathattam van amiben én vagyok a legjobb, a gyors és a búvárúszás versenyt is toronymagasan megnyertem. A gratulációkat fogadva elálmosodtam és a másnapi verseny izgalmával eltelve, aludtam reggelig.