Alapanyagok

rózsabors

Piros bors. (Rózsaszin bors) - Schinus terebinthifolius Raddi - Braziliában, a Schinus molle L. Peruban őshonos borsfa termése. A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére. Az egészben hagyott borsszemek levegőtől elzárva hűvös és száraz helyen tárolva bármeddig eltarthatók, megőrzik aromájukat. Egész borsot akkor teszünk az ételbe, ha azt sokáig kell főzni, hogy íze, aromája az ételbe kerüljön. Legtöbbször őrölt borssal ízesítünk különféle ételeket. Minél finomabbra darált a bors, annál jobban érezhető az aromája. Ha hosszabban tároljuk, célszerűbb azt egészben, mert őrölve veszít aromájából. Sötét színű ételekhez az erősebb, illatosabb fekete bors, világos ételeket az enyhébb fehér bors illik. Nemcsak ízesítő, de étvágygerjesztő hatása is van, azonban a fűszerezésnél ügyelni kell, mert izgathatja az emésztőrendszert, ezért minden változatával óvatosan kell bánni, sok diétában tilos is (ilyenkor borsikafűvel helyettesíthetjük). A csípős fűszerek többségéhez hasonlóan élénkítőszer is, emellett vizelet- és szélhajtó. Izületi gyulladás gyógyítására is használják. Illóolajat, piperint, pirolint, karicint tartalmaz. Számos más fűszernövényt nevezünk ilyen-olyan borsnak, így pl.: szegfűbors, szecsuáni bors, cayenne-bors, csomborbors, németbors. Ezek a közönséges borsnak nem rokonai, csak hasonló alakjuk esetleg csípős ízük miatt kapták ezt a nevet.