Hajókonyha
Receptek Tudod-e? Blog
Keresés mehet!

Alapanyagok

Betűrendes keresés

Kattintson az egyik betűre

cseresznye

A cseresznyefa vadon régebben él erdeinkben, mint a kertekben, és szerte az országban, szinte mindenütt előfordul. Gyümölcse többnyire apró, fanyar, kevéssé leves, de azért fogyasztható. Nyugat-Szibériától Angliáig a tölgyerdők övezetében honos.
A cseresznyét az elterjedt nézet szerint Anatólia északkeleti részéről hurcolták be a Római Birodalom Pontus régiójába, i. e. 72-ben.[1] A törökországi Giresun városát az ókori görögök Choerades vagy Pharnacia, később Kerasous vagy Cerasus néven ismerték. (< Kerason < Kerasounta < Kerasus „szarv” [azaz félsziget] ounta [görög helyrag]) A név később a Kerasunt (néha Kérasounde vagy Kerassunde) alakra módosult.
Az angol cherry, a francia cerise, a spanyol cereza, a dél-olasz cerasa (sztenderd olaszban: ciliegia) mind az ókori görög κέρασος, „cseresznye” szóból ered, amit a Cerasusszal azonosítottak. Először a római időkben exportálták Európába a gyümölcsöt. [2]
A vadcseresznye (Prunus avium) volt az alapfaj, amiből a legtöbb termesztett cseresznyefajtát kitenyésztették
A kerti cseresznyét valószínűleg a pompázatosan gazdag lakomáiról híressé vált Lucullusnak köszönhetjük, aki egyébként tiszteletre méltó és sikeres hadvezér volt. A pontuszi Kerasuntból ő hozatott egy akkor kiválónak tartott cseresznyefajtát Itáliába. Kerasunt nevét őrzi a görög kerasos, a latin cerasus, a német Kirsche és a szláv származású magyar cseresznye szó is.
A Magyarországról származó cseresznye már a 16. században kedvelt volt Bécsben és Ausztriában; irodalmi adatok egy dió nagyságú cseresznyéről tudósítanak, de az is lehet, hogy akkoriban a dió volt apró és nem a cseresznye nagy!
A cseresznye a legkorábbi, tavaszi gyümölcsünk: rendszerint már május 20-25 között a piacokra kerül kis csokorba kötve.
Még több recept amelyikben van cseresznye