A lisztet gyúródeszkára szitáljuk, majd a közepébe mélyedést készítünk. Ebbe mélyedésbe öntjük a tojással, a sóval, az ecettel elkevert 2.5-3.5 deci vizet és a langyos zsírt. Gondosan összegyúrjuk. Csapkodjuk többször a deszkához, amíg fényes, hólyagos tésztát nem kapunk. Ne spóroljunk az idővel és energiával, mert később visszaüt. A kész tészta nem ragad, sem a kezünkhöz, sem a deszkához. Osszuk két cipóvá, majd a tésztagombócokat kenjük be, vékonyan zsírral és tegyük lisztezett deszkára. Fedjük le megmelegített lábossal és hagyjuk pihenni fél órát, hagy dolgozzon a víz és a sikér. Amikor a tészta az ujjbenyomatot megtartja lehet nyújtani. Lisztezett abrosszal leterített asztalon dolgozzunk. A tésztát újból bekenjük olvasztott zsírral, egy kevés a kezünk fejére is jusson, majd kézháttal alányúlva, az asztal széle felé húzzuk, az asztalt, mindig körbe-körbe járva. Az öregek szerint akkor elég vékony, ha az alá tett újságot el tudjuk olvasni. A szélén maradt vastagabb részt levágjuk és a tésztát 2-3 percig szárítjuk. A leszedett maradékot bezsírozva, sóval, borssal meghintve süssük ki. Tájegységenként változik a neve, de többnyire, vakarcs néven ismert. A megszikkadt, de nem kiszáradt tésztát zsírral vagy olajjal megcsepegtetjük, majd a tölteléket a hosszanti szélére halmozzuk, ha szaftos a töltelék, kevés morzsát vagy darált diót hintsünk alá. Végül az abrosz segítségével, lazán feltekerjük. Kellő hosszúságú darabokra vágjuk és zsírozott sütőlapon, egymástól kellő távolságra elhelyezve, a tetejét zsírral lekenve, 180 fokra előmelegített sütőben, 20-25 perc alatt, aranybarnára sütjük.
Alapvetően ünnepi édesség, lakodalmak, keresztelők szinte kötelező résztvevője. Alkalmazása azonban sokoldalúbb, tölthetjük zöldségekkel, fűszerezett burgonyával, hússal, gombával is. Remek kiegészítők egy baráti borozáshoz, de köretként is tálalható.